A mai Afganisztán területén az iszlám 642-ben jelent meg. Igazi multikulturális terület volt ez, ahol buddhisták, zoroasztriánusok, hinduk és zsidók tökéletesen megfértek egymás mellett, egy olyan multikulturális egyensúly volt, aminek láttán a multikulti hívei minden bizonnyal azt gondolnák: “ez egy igen derék dolog, ezt pont így képzeltem”. OLVASS TOVÁBB →


A Mohamed életét bemutató első bejegyzésünkben megismerhettük, hogy milyen háttérrel rendelkezett Mohamed mielőtt próféta lett, és hogy hogyan vált prófétává. Majd a második bejegyzésben végigvettük miként lett prófétából hadvezér. A mostani, harmadik bejegyzésben pedig Mohamed életének utolsó szakaszában Arábia mehódításának történetét, a zsidóknak és keresztényeknek szánt sorsot, és az örökös dzsihád kialakulását vesszük végig, kezdve a Badr csata utáni eseményekkel: OLVASS TOVÁBB →


A cikk a Kossuth Rádió, 180 perc című műsorának (2017. augusztus 22-i adásában) Incze Nikolettával felvett interjú alapján készült.

Mostanában leginkább a bevándorlás témája, ami kapcsán a terrorizmusról vagy a dzsihádról beszélünk, de nézzük meg azt, hogy olyan másod-, harmadgenerációs muszlimok élnek Európában, akiknek az integrációja szintén nem megoldott és nem volt sikeres. Hogyha azt a folyamatot vizsgáljuk, vajon miért történik mindez, akkor meg kell néznünk közelebbről, hogy milyen eszmék, milyen elvek hatnak a gyakorló muszlimok hétköznapi életére ma Európában. OLVASS TOVÁBB →



A dzsihád az iszlám egyik leginkább vitatott része, amely azonban az iszlám doktrínának (tanoknak) szerves részét képezi, attól el nem választható. Mind a Korán, mind a szunna (Mohamed élettörténete) temérdek utalást és utasítást tartalmaz arra, hogy a dzsihád, az „isten útján” való küzdelem mennyire fontos. A doktrína egyértelműen a legmagasztosabb emberi cselekedetként állítja be az isten útján való harcban történő hősi halált. Olvass tovább →



Az európai muszlim populáció folyamatos növekedése vitát váltott ki az európai városokban történő letelepedésük természetéről. Hivatalosan tagadják a „no-go zónák”, vagy a „saría által kontrollált területek” létezését, mégis a városban lakók ezeket a területeket legjobb esetben is csak rossz környéknek hívják, és azt tanácsolják, hogy ne menjenek ezekre a helyekre, mert nem biztonságosak, különösen magányos, lengén öltözött nők számára sötétedés után. Daniel Pipes amerikai kutató, a Middle East Forum alapítója és elnöke tapasztalata azt mutatja, hogy OLVASS TOVÁBB →


Egyre-másra hallani, olvasni olyan áldozathibáztató véleményeket, amelyek szerint a nyugati világnak en bloc kötelessége a harmadik világot támogatni, onnan „menekülteket” befogadni, hiszen a nyugat a gyarmatosítás során ezeket a területeket kizsákmányolta, tehát felelős ezeknek a területeknek a káoszba fulladásáért és elmaradottságáért. Egyesek azt a véleményt is megfogalmazzák, hogy a mostani migrációs hullám és az annak nyomán bekövetkező dzsihád támadások egyfajta jogos büntetés, és a nyugat most visszakapja mindazt a szenvedést, amelyet a gyarmatosítás idején okozott. OLVASS TOVÁBB →