A legutóbbi blogbejegyzésben megismerkedhettünk Mohamed életének korai szakaszával. Most pedig megtudhatjuk, hogyan lett a Prófétából hadvezér és politikus.
Mohamed pártfogója és felesége egyaránt meghal
Iszhák 278 Mohamed pártfogója nagybátyja, Abu Tálib volt. Amikor Abu Tálib megbetegedett, néhányan a kurajsok vezetői közül betegágyához járultak. Azt mondták neki: „Kérünk, munkálj ki valami kiegyezést Mohamed és miköztünk!”
Iszhák 278 Így hát Abu Tálib magához kérette Mohamedet. „Öcsémfia, ezek az emberek azért jöttek, hogy adhass nekik valamit, és hogy ők is adhassanak neked valamit.” Mohamed azt mondta: „Ha megadnak nekem egyetlen szót, uralkodhatnak a perzsák és az arabok fölött. Mégpedig el kell fogadniuk Uruknak Allahot, és megtagadni az ő isteneiket.”
Iszhák 278 Mohamed figyelmét haldokló nagybátyja felé fordította. Kérte őt, hogy legyen muszlimmá, és akkor Mohamed közbenjárhat majd érte a végítélet napján. Nagybátyja káfirként halt meg.
Házasság
Muir 113 [1] Körülbelül három hónappal Hadídzsa halála után Mohamed elvette feleségül Szaudát, aki özvegy volt, és muszlim.
Muir 113 Abu Bakrnak volt egy lánya, aki hatéves volt. Nem sokkal Szauda feleségül vevése után Mohamed eljegyezte Aisát, akiből majdan a kedvenc felesége lett. A házasság elhálására nem került sor addig, amíg a lány kilencéves nem lett.
Iszhák 279 Abu Tálib halálával Mohamednek politikai szövetségesekre lett szüksége. Mohamed a hozzávetőleg ötven mérföldre lévő Táif városába ment egy szolgával az oldalán. Táifban három politikailag befolyásos fivérrel találkozott. Mohamed hívta őket az iszlámba, és megkérte, hogy segítsenek neki küzdeni azok ellen, akik öröklött vallásaikat védik.
Az útja kudarccal járt, és visszatért Mekkába.
A hatalom kezdete és dzsihád Medinában
Medina mintegy tíznapos útra volt Mekkától, de a medinaiak ősidők óta eljártak a mekkai vásárokra. Medina félig zsidó, félig arab volt, és folytonos feszültség volt a két fél között. A zsidók földművesként és kézművesként dolgoztak, és írástudók voltak. Ők képezték a vagyonos réteget, de a hatalmuk lassú hanyatlásban volt. Régebbi időkben az arabok megtámadták a zsidókat, és loptak tőlük, akik megtorlásul azt mondogatták, hogy egy nap eljön majd egy próféta, aki majd győzelemre vezeti őket az arabok fölött. A feszültségek ellenére a Hazradzs arab törzs szövetségben állt velük.
Iszhák 304 Medinába visszatérve a muszlimok immár nyíltan gyakorolták új vallásukat. De az arabok zöme még mindig ősi törzsi vallásait gyakorolta. A muszlimok sorra megszentségtelenítették a régi szentélyeket és kegytárgyakat. Még házakba is betörtek, hogy ellopják a kegytárgyakat, amiket aztán a latrinákba dobtak. Egy alkalommal megöltek egy kutyát, és a tetemét egy kegytárgyhoz kötözték, és beledobták a latrinába.
Bevándorlás
Iszhák 314 A muszlim medinaiak fölesküdtek Mohamed háborúban való támogatására és a mekkai muszlimok megsegítésére. A mekkai muszlimok elhagyták városukat, és Medinába mentek. Mind a mekkai, mind a medinai muszlimok próbatétel előtt álltak.
Mohamed az utolsók közt hagyta el Mekkát, hogy Medinába távozzon. Medinában Mohamed megépítette az első mecsetet. Ekkorra Medinában kétfajta muszlim élt. Voltak a tősgyökeres medinai muszlimok, akiket „Segítőknek” (anszáriknak) neveztek, és az újonnan érkezők, akiket „Bevándorlóknak” (muhadzsiroknak).
Az egyezség
Mohamed megszövegezett egy politikai okmányt, ami a háború alapjait is lefektette. A zsidókat az okmány a muszlimok szövetségeseiként szerepeltette. Mohamed volt benne kijelölve döntőbírónak a viták elrendezésére.
Házasság
Muszlim 177 Körülbelül hét hónappal azután, hogy Medinába érkezett, az 53 éves Mohamed elhálta házasságát az akkor 9 éves Aisával. A lány elköltözött az apja házától arra a lakhelyre, amiből később a mecsethez kapcsolódó épületegyüttes lett. Tekintettel a korára, megengedték neki, hogy a babáit is magával vigye a hárembe.
A zsidók
Mekkában Mohamed a közösséget kettéosztotta muszlimokra és olyanokra, akik öröklött arab vallásaikat gyakorolták. Mekkában próféciái alátámasztására magáévá tette az összes klasszikus zsidó történetet, és kedvezően beszélt a zsidókról. Csakhogy Mekkában szinte egyáltalán nem éltek zsidók, és ennélfogva senki nem volt, aki ellentmondhatott volna neki.
Medinában viszont a népesség fele zsidó volt, akik tudtára adták Mohamednek az egyet nem értésüket. Medinában tehát Mohamed vitában állt a zsidókkal csakúgy, mint a káfir arabokkal. És noha nagyon kevesek voltak a városban, akik kereszténynek vallották magukat, Mohamed ellenük is fellépett vitái során. Medinában minden káfir szóbeli támadásoknak lett kitéve.
Iszhák 415 13 évvel azután, hogy elkezdett prédikálni, és 1 évvel azután, hogy Medinába ment, Mohamed – Allah elrendelésének megfelelően – háborúra készülődött. Arra, hogy megküzdjön az ellenségeivel: a káfirokkal.
Az első támadások
Iszhák 416-423 Mohamed hét fegyveres rajtaütésre küldte ki harcosait, hogy találjanak egy Mekka felé tartó kereskedőkaravánt.
A nyolcadik próbálkozásra a dzsihadisták megtalálták a karavánt. Egy embert megöltek, a többit pedig foglyul ejtették. A zsákmányt és a foglyokat visszavitték Medinába. De adódott egy kis probléma. Rajtaütöttek egy karavánon és megöltek valakit a béke egy megszentelt havában. Ez az arab törzsi szokás megszegését jelentette.
De a Korán kimondta, hogy a káfirok megszentelt hónapokban való megölése erkölcsös cselekedet. Azzal, hogy a mekkaiak ellenálltak az iszlámnak, megsértették Allahot, vagyis a megölésük igazolást kap.
Harc Allah ügyéért – Badr
A következő mekkai karaván nagy volt. Amikor a mekkaiak neszét vették, hogy a muszlimok támadásra készülnek, kiküldtek a védelmére egy kisebb sereget. Mohamed kiküldte az embereit, hogy vagy a karavánt támadják meg, vagy a védő sereggel csapjanak össze.
Iszhák 433 Mohamed és emberei útnak indultak Medinából abba a csatába, ami az egész történelem egyik legfontosabb csatájának bizonyult, egy csatának, ami örökre megváltoztatta a világot.
Iszhák 435 Mohamed örvendezett. Így szólt: „Halva látom az ellenséget a mezőn!” Badr felé haladtak, és az éjszakára a közelében táboroztak le. Több felderítőt is küldött a badri kúthoz, és azok két rabszolgát találtak ott vízhordó tevékkel. Biztosra vették, hogy a karavánhoz tartoznak, és odavitték őket Mohamed elé. Mohamed két embere kérdezte ki őket, mivel Mohamed épp imádkozott a közelben. Mohamed tudni akarta, hogy melyik csoporttal állnak szemben, a kurajs karavánnal vagy az Abu Szufján vezette sereggel. Az emberek azt válaszolták, hogy ők a kurajsoktól vannak. Mialatt Mohamed imádkozott, az emberei elkezdték verni és kínozni a foglyul ejtett rabszolgákat.
Iszhák 436 Mohamed mondta az embereinek, hogy a rabszolgák az igazat mondták nekik, amíg el nem kezdték verni és kínozni őket. Utána a rabszolgák már hazudtak, de ez volt az a hazugság, amit a muszlimok hallani akartak. Mohamed megkérdezte a rabszolgáktól, hogy hányan vannak ott a mekkai seregből, és hogy kik a vezérek. Amikor elárulták neki, ujjongott, és azt mondta a harcosainak, hogy Mekka a legjobb embereit küldte eléjük lemészárolni.
Iszhák 440-444 A mekkaiak hajnalhasadáskor masíroztak elő. A csata elkezdődött. Az iszlámot megelőzően rokont vagy törzstagot megölni tiltott dolog volt az idők kezdete óta. Az iszlám létrejöttétől testvér testvért, fiú apát ölt, Allah ügyében – a dzsihádban – harcolván.
Teljes volt a győzelem. Habár a muszlimok 2:1 arányú túlerővel kellett szembenézzenek, sikerült diadalmaskodniuk.
Iszhák 459 Elindultak Medina felé a hadizsákmánnyal és a váltságdíj fejében szabadon bocsátandó foglyokkal, kivéve egyet, aki Mohamed ellen beszélt. Azt a Próféta elé vitték megölni, de mielőtt lesújtott a kard, az megkérdezte: „Ki fogja gondját viselni a családomnak?”
Muszlim 230 A Próféta így válaszolt: „A Pokol!” Miután holtan összeesett, Mohamed ezt mondta: „Te hitetlen, aki nem hittél Allahban, az Ő Prófétájában és az Ő Könyvében! Hálát adok Allahnak, Aki megölt téged, és elégedetté tette szemeimet!”
Iszhák 481 A háború és a győzelem után ott volt a hadizsákmány, amit el kellett osztani. Az egyötödét kapta az Apostol, Allah Prófétája.
Mohamed prédikátorként és prófétaként hagyta el Mekkát. Medinába hozzávetőleg 150 muszlim áttérttel érkezett. Egy Medinában eltöltött év után mintegy 250-300-an voltak a muszlimok, és legtöbbjük igen szegény volt. A badri csata után egy új iszlám emelkedett fel. Mohamed politikusként és hadvezérként lovagolt ki Medinából. Az iszlám egy vallásilag motivált fegyveres politikai erővé vált – dzsiháddá.
Ebből a cikkből megismerhettük Mohamed életének az iszlám vallásból politikává, dzsiháddá válásának történetét. A következő bejegyzésekben folytatjuk Mohamed élettörténetét a keresztények és a zsidók esetével, és az örökös dzsihád elrendelésével – az iszlám doktrínája alapján.
(Kivonat Dr. Bill Warner: Mohamed élete – A szíra című könyvből.)
[1] A hivatkozás Sir William Muir: The Life of Muhammad című munkájának oldalszámára utal.
Ha szeretnéd visszakeresni a fenti idézeteket, ebben segíthet a hivatkozási rendszert magyarázó oldalunk.
