Videó: Bill Warner – A migráció volt az iszlám sikerének a kezdete

Migráció, mint dzsihád

„A migráció volt az iszlám sikerének a kezdete, a politikai iszlám kezdete” – az m1 interjúja Bill Warner amerikai iszlámkutatóval, a fizika és matematika tudományok doktorával, a Saría törvény nem muszlimoknak c. könyv szerzőjével, aki 43 éve tanulmányozza az iszlám vallás politikai rendszerét. “Az a cél, hogy mindenki megértse az iszlámot. Nagyon kevesen olvassák az alapműveket (…) ezért egyszerűvé teszem. A Korán egy lenyűgöző könyv azt akarom, hogy mindenki értse. Szeretném megtanítani, hogy ki volt Mohamed az iszlám doktrínák szerint. Nem bírálok, nem dícsérek, csak azt mondom: ez az ami. Értsük meg az iszlám alapjait és mindenki vonja le a saját következtetéseit.”

A Korán értelmezése

A Korán nem értelmezhető Mohamed életének ismerete nélkül, ez alapján történelmileg két Koránról beszélhetünk – mutatja be a kérdéskört Dr. Bill Warner, két csoportba osztva a Koránban található verseket: a Mekkában íródott korai Koránra, és a Medinában íródott későbbi Koránra. Míg a mekkai Korán vallásos, a medinai Korán inkább politikai, jogi, és tanításainak csaknem egynegyedét a dzsihádnak szenteli.

A mekkai Korán összefoglaló üzenete az, hogy Mohamed Allah prófétája, és az emberiség alá kell, hogy vesse magát Allahnak. A medinai Korán üzenete, hogyha nem hiszel abban, hogy Mohamed Allah prófétája, akkor úgynevezett káfír vagy (nem muszlim, hitetlen, irodalmiasan gyaur kutya), a káfirok, pedig nem egyenlőek a muszlimokkal, velük bármi megtehető.

Az EU vezetői azt hangoztatják, hogy különbséget kell tegyünk a terroristák és a “mérsékelt” muzulmánok között. Ezt a különbséget a két Korán alapján könnyen megtehetjük, mivel a korai korán a vallásról szól és békés, míg a kései Koránban jelen van a dzsihád. Bill Warner szerint a muszlimok tudnak választani, hogy mit gyakoroljanak, és az is látszik, hogy a legtöbben a dzsihádot választják, ez egy etikai döntés, Dr. Warner azt igyekszik megmutatni, milyen választási lehetőségek vannak.

A saría és a káfirok

“Amikor először elkezdtem tanulmányozni az iszlámot és elolvastam a Koránt és Mohamed életét, meglepett, hogy milyen sok dolog szól a nem muszlimokról (…) furcsának találtam, hogy a Koránnak a kétharmada rólam a káfirról, hitetlenekről szól, nem tudtam, hogy ez benne van. A nem muszlimoknak meg akarom tanítani, hogy mit mond róluk a Korán” – mesél Bill Warner a több, mint negyven éve tartó tudományos érdeklődésének kezdeteiről.

Az iszlám dualisztikus, mert szétválasztja az emberiséget hívőkre és káfirokra. A káfir az a szó, melyet a Korán használ a nem muszlimokra.
Az iszlám társadalomnak teljesen más a törvénykezési rendszere, mint a római jog alapján felépített társadalmaké. Az iszlám törvénykezés a saría.

A saría nem csak a muszlimokra vonatkozik, hanem mindenki másra is. A Koránnak több, mint a fele foglalkozik a káfirokkal. A Korán szerint, Allah gyűlöli a káfirokat. Egy muzulmán soha nem lehet egy káfir igaz barátja, mert a káfir nem egy teljes ember. A káfirt meg lehet erőszakolni, rabszolgaságba lehet taszítani, meg lehet kövezni és szabad terrorizálni.
Az iszlám Trilógia szövegeiből ismerjük azt a politikai célt, hogy az összes káfirt megsemmisítsék térítéssel, leigázással vagy halállal.
A legfontosabb a saríával kapcsolatban az, hogy mivel Allah törvénye, ezértminden ember alkotta törvény felett áll. Amikor egy muszlim olyan követelésekkel él, hogy a káfir kultúra alkalmazkodjon az övéhez, akkor a politikai iszlámot követi.

A migráció, mint a dzsihád egyik formája

A migráció az iszlám doktrínája. Az iszlám naptár nem Mohamed születésével kezdődött és nem a Korán kinyilatkoztatásával, hanem Mohamed Mekkából Medinába való migrációjával, 622-ben. Ez volt az iszlám sikerének a kezdete, vagyis a hidzsra. A migráció filozófiája, nagyon fontos minden muzulmán számára.
Allah ügyének terjesztése migráció által az egyik legerényesebb cselekedet.

[Korán 2:218] „Akik hisznek és elvégzik a hidzsrát, és harcba szállnak Allah útján, azok reménykedhetnek Allah könyörületében. Allah megbocsátó és könyörületes.”

 

Mohamed Medinába való migrációját megelőzően kevésbé volt sikeres, mindössze 150 követője volt. Medinába érkezve azonban a prédikátorból hadúrrá változott. Olyannyira sikeres lett, hogy egy évtized alatt meghódította egész Arábiát.
A migráció a dzsihád egyik formája. Az iszlám sikeres terjeszkedését a következő, jól bevált mintával biztosították a muszlimok: egy adott ország lakóit választás elé állították – vagy megtérnek az iszlámra, vagy harcolniuk kell. Ha a megtérés ajánlatát visszautasították, akkor katonai erővel meghódították az országot.

Akiket nem öltek meg vagy tettek rabszolgává, azok dimmik lettek. Az első dimmik a Kajbárban élő zsidók voltak. Miután Mohamed legyőzte őket és elvette földjeiket, a saría jogrendszer alatt kellett éljenek egyfajta félrabszolga státuszban. Ugyan megtarthatták zsidó vallásukat, de speciális adót kellett fizetniük.

Manapság a dimmi szó alkalmazható az apologétákra is, vagyis azokra, akik például a politikában vagy a médiában védik az iszlámot, anélkül, hogy valós tudással rendelkeznének arról.
A dimmiként való élet annyira nehéz és megalázó volt, hogy fokozatosan áttértek az iszlám hitre. Egyes régiókban ez a folyamat évszázadokig tartott, tekintve, hogy a dimmik kitartóak voltak a megtérés elutasításában.

Végül így vált iszlám vidékké a keresztény Közel-Kelet, Észak-Afrika és Kis-Ázsia, a buddhista (mai) Afganisztán, a hindu India egy része és Pakisztán, illetve a zoroasztriánus Irán.

Share this post