A radikális szó szógyökere a latin radix, a gyökér főnév jelzős szerkezete a radikális, jelentése gyökeres. Esetünkben a politikai radikalizmusról van szó, azaz valaki gyökeres változásokat akar.
A politikai iszlám radikális?
Egy muszlim lehet radikális az európai keresztény civilizáció kontextusában, hiszen ahhoz képest, amilyen alkotmányos berendezkedés jellemző Európában, azaz az európai metaparadigma (világnézet) tekintetében minden olyan muzulmán, aki gyökeres változásokat akar radikálisnak nevezhető. A doktrínát követő muzulmánok radikálisok. Ennek okai:
- emberi törvényeket le akarják váltani isteni törvényekre
- a női jogok európai értelmezése az iszlám szempontokat nem veszi figyelembe
- a vallásszabadság ellentéte az iszlám exkluzivizmussal
- a szólás -és véleményszabadság kritizálhatóvá teszi azt, ami muszlim szempontból szent, azaz Európában muszlim szempontból alkotmányos jog a blaszfémia
- az európai gyökerek az iszlámot maximum egyenjogúnak tekintik más világnézetekkel
- az európai nemzetállamok gátolják a muzulmán nemzet, az umma nemzetpolitikájának, azaz a világkalifátusnak az érvényre juttatását
Ez azt jelenti, hogy minden olyan ember, aki jó muszlimnak mondható, azaz követi a vallási irányokat, tiszta forrásokból (Korán, szíra, hadísz + saría) merítve egyúttal radikális.
A politikai iszlám szélsőséges?
A radikális szó, mint olyan nem jelent szélsőségességet ab ovo (értelemszerűen). A szó, politikai szövegkörnyezetben pusztán annyit jelent, hogy valaki gyökeres változtatásokat szeretne kieszközölni. Viszont nem mindegy, hogy mit szeretne megváltoztatni mire és hogyan. Egy alkotmánymódosítás radikális változtatásnak minősül és egy politikai irányzat, amelyik erre törekszik, a status quo-hoz viszonyítva radikális. Ám nézzük, hogy mit jelent a szélsőségesség, itt Borbély Zsolt Attila politológusra hivatkozva a következő meghatározást találjuk:
“Olyan politikai irányzat, mely az alkotmányos demokrácia felszámolására tör és/vagy elfogadhatónak, kívánatosnak tartja a politikai erőszakot.”
Azaz, ha valaki úgy radikális, hogy nem tör az alkotmányos demokrácia felszámolására és a gyökeres változtatást a szavazó polgárok általi felhatalmazással képzeli el és elzárkózik a politikai erőszaktól, akkor az illető irányzat radikális, de nem szélsőséges. Ám az iszlám a feleségveréssel, a dimmik megadóztatásával, a rabszolgatartással, az aposztaták üldözésével, a vélemény -és szólásszabadság, a vallásszabadság elvetésével (a lista sokkal hosszabb is lehetne), a teokrácia bevezetésével, a szekularizmus elvetésével egyszerre tör az alkotmányos demokrácia felszámolására és tartja kívánatosnak a politikai erőszakot.
Mindez azt jelenti, hogy az európai keresztény civilizáció szempontjából az iszlám egyszerre radikális és a vegytiszta politikai szélsőségesség. (Iszlámról és nem muzulmánokról van szó).
Ha az iszlám elveket nézzük, akkor a gyökerekhez fordulás és az azokat nem követő muzulmán imámok tanításaival szembehelyezkedés radikális irányzat, akárcsak az iszlámon belüli reformkísérletek. Előbbiek egy adott imám tanításaihoz képest hirdetnek gyökeres fordulatot doktrínális alapon, utóbbiak a doktrínában szeretnének gyökeres változtatást kieszközölni. Előbbiek jó muzulmánok, utóbbiak rossz muzulmánok, ugyanis az iszlám álláspontja a doktrínával kapcsolatos radikalizmusról teljesen világos: Mohamed a próféták pecsétje, Allah utolsó szavait hallhatjuk általa és Allah szándékait ismerhetjük meg a szunnája által.
Ám azt ne feledjük el, hogy mi európaiak vagyunk és számunkra a radikális a mi berendezkedésünkhöz képest radikális és innen nézve az iszlám eleve radikális, még akkor is, ha vannak nem radikális követői. Ugyanakkor az az európai személy is radikális, aki az iszlám radikalizmust nem az európai metaparadigma értelmezésében vizsgálja.
