Káfirok az iszlám trilógiában

A káfir szó lényegesen többet jelent a nem muszlimnál vagy hitetlennél. Az eredeti jelentés: „igazság elfedője, Allah irgalmának elhárítója”, vagyis az aki eltitkolja az iszlám igazságát.

A Korán definiálja a káfirt, és a káfir nem egy semleges szó. A káfir nem pusztán valaki, aki nem ért egyet az iszlámmal; a káfir gonosz, undorító, a lét legalacsonyabb formája. A magyar nyelvben irodalmiasan használt „gyaur kutya” kifejezés a török időkből jól tükrözi az eredeti jelentéstartalmat. A káfirokra számos vallási elnevezés létezik: többistenhívők, bálványimádók, „a Könyv népei” (keresztények és zsidók), buddhisták, istentagadók, agnosztikusok, pogányok. A „káfir” mindezeket lefedi, mert nem számít, mi a vallási elnevezés, a mindnyájukat egyaránt megillető bánásmód ugyanaz.

Az iszlám rengeteg energiát szentel a káfiroknak. A Korán nagyrésze (64%) a káfirokkal foglalkozik, és csaknem az egész szíra (81%) Mohamed velük való küzdelméről szól. A Hadísz 37%-ban foglalkozik a káfirokkal. Összességében a trilógia 51%-a a káfirokról szól.