A következő bejegyzésben arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon miért találkozunk egymással szöges ellentétben álló véleményekkel akkor, amikor az iszlámról beszélgetünk.
Az iszlám megismeréséhez mindenekelőtt a saját nézőpontunkat kell meghatároznunk. Az iszlám háromféle különböző módon vizsgálható. Az első a muszlim nézőpont, amely azoknak az embereknek a hozzáállását jelenti, akik hisznek az iszlám vallásban, Allah egyetlen isteni mivoltjában és Mohamed prófétaságában. A második nézőpont a káfiroké, amely azokat az embereket jelenti, akik nem hisznek az iszlámban, nem hiszik, hogy Allah az egyetlen isten, és nem hiszik, hogy Mohamed az ő prófétája. A harmadik, dimmi nézőpont pedig azoknak a nem muszlimoknak (káfiroknak) a nézőpontját jelenti, akik ugyan nem hisznek az iszlámban, de elismerik annak felsőbbrendűségét és uralmát saját maguk felett.
Az iszlám egy a 7. század elején az arab félszigeten kialakult vallási és politikai rendszer neve, amelynek alapítója egy Mohamed Ibn Abdallah nevű kereskedő, későbbi politikus és hadúr. Az iszlám szó az arab sz-l-m szótőből származik, a jelentése behódolás, belenyugvás Isten akaratába. Ugyanennek a szótőnek egy másik variációja a muszlim szó, amely azt az embert jelenti, aki ezt a behódolást megtette, vagyis az iszlám követője és hitvallást (sahada) tett arról hogy Allah az egyetlen isten és Mohamed az ő prófétája. Ez alapján a Korán szent kinyilatkoztatás, amely szerint Mohamed a tökéletes muszlim akinek a példáját követni kell. Így tehát muszlimként szemlélni az iszlámot volna az első nézőpont.
Korán 9:29: Viseljetek háborút azok ellen, akik megkapták az Írásokat [zsidók és keresztények], de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban. Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott. A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig, amíg be nem hódolnak és meg nem fizetik a fejadót [dzsizja], és megalázottá nem válnak.
A második nézőpont a káfiré, amely azokat az embereket jelenti, akik nem hisznek az iszlámban, nem hiszik, hogy Allah az egyetlen isten, és nem hiszik, hogy Mohamed az ő prófétája. A káfir szó a k-f-r szótőből származik, a jelentése olyan ember, aki az igazságot elfedi, vagy tagadja. A magyar nyelvben irodalmiasan használt „gyaur kutya” kifejezés a török időkből jól tükrözi az eredeti jelentéstartalmat. A káfírok logikusan, észérvekkel, kritikus gondolkodással vizsgálják az iszlámot. Az iszlám alapművei 51%-ban foglalkoznak a káfírokkal. Íme egy idézet ide vonatkozóan a Koránból.
Korán 48:29: Mohamed Allah küldötte. Akik vele tartanak, azok szigorúak a hitetlenekkel szemben és könyörületesek egymáshoz.
A grafikont alátámasztó adatok itt találhatóak
Lássuk a harmadikat, a dimmi nézőpontot. A dimmi szót ma használhatjuk azokra az iszlámot pártoló, mentegető, ún. apologétákra, vagyis hitvédőkre, akik ugyan nem muszlimok, de a politikai iszlám céljainak elérésében – akarva, vagy akaratlanul – közreműködnek. A dimmi szó jelentése védett személy, és olyan emberekre utal, akik iszlám uralom alatt élnek, és a dzsizja nevű fejadó megfizetése ellenében védelmet élveznek, korlátozásokkal gyakorolhatják vallásukat, és megtarthatják szokásaikat. A dimmi státusz tartalma a 8-9. században kristályosodott ki teljesen az iszlám kalifátus területén. Kezdetben csak keresztényeket és zsidókat jelentett, később praktikus okokból ide soroltak más vallású alattvalókat is, pl. a zoroasztriánusokat, buddhistákat, hindukat. A dimmik elsősorban érzelmi alapon, saját elképzeléseikre hagyatkozva közelítenek az iszlámhoz és sohasem kritizálnák azt.
Az alábbi példa szemlélteti a háromféle látásmódot:
Egyszer Medinában Mohamed, oldalán 12 éves feleségével, egy egész napon át nézte, ahogy nyolcszáz zsidót karddal lefejeznek. Azért fejezték le őket, mert nem ismerték el Mohamedet Allah prófétájaként.
A muszlimok szerint haláluk szükséges volt, mert Mohamed prófétaságát tagadni az iszlám elleni bűntettnek számított – és annak számít ma is. Azért fejezték le őket, mert Allah szentesítette ezt.
A hitetlen káfirok szerint azonban ez gonosztettnek minősül, mely bizonyíték az iszlám dzsihád erőszakosságára.
A dimmik, apologéták szerint pedig ez egy történelmi esemény volt; szerintük minden kultúra múltjában fellelhető az erőszak, ezért nem kellene ítélkezni. Ők azok, akik valójában nem olvastak el egyetlen alapvető iszlám szöveget sem, de határozottan nyilatkoznak az iszlámról.
A különböző nézőpontok szerint a nyolcszáz zsidó halála:
- kifogástalan szent cselekedet volt;
- tragédia volt;
- csak egy történelmi esemény volt, aminél mi már tettünk rosszabbat is.
Valójában nincs „helyes” szemlélet az iszlámról, mivel a nézőpontok összeegyeztethetetlenek.